Victor Mustel - A mesterharmónium megálmodója




Az Alexandre újításaival felszerelt Debain-féle klasszikus négyregiszteres harmónium egyre nagyobb teret hódít a zenei világban. Párizs szalonjai után Anglia, Németország és az Egyesült Államok pódiumain is megjelennek a két leghíresebb gyár hangszerei. A zenei elvárások egyre nőnek, a piaci verseny pedig nem kímél senkit, aki hangzásban, vagy minőségben alatta marad a Debain által teremtett standardnak. Az Alexandre gyár üzemvezetője, a 38 éves Victor Mustel úgy dönt, saját vállalkozásba kezd. 1853-ban nyitja meg műhelyét Párizsban, ahol úgy reméli, megvalósíthatja álmát: megalkotni a legtökéletesebb harmóniumot. Az eredmény nem várat magára sokat, az 1855ös párizsi világkiállításon harmóniumával első díjat nyer, ami megalapozza hírnevét. Hangszereit a debaini alapokon fejleszti tovább. Legfontosabb találmánya az osztott, kettős-expression (Double-Expression), mely lehetővé teszi, hogy a játékos két térdemeltyű segítségével az osztott klaviatúra basszus és diszkant oldalát dinamikailag teljesen függetlenül kezelhesse. Ezzel eléri a Debainnél még csak részlegesen független basszus és diszkant oldalak teljes függetlenítését. Mustelnek ezen újítása válik a mesterharmónium legfontosabb tulajdonságává.



Mustel további újításai a harmónium hangképét érintették, basszusban egy ötödik reigszterrel, egy lebegő 2' Harpe éolienne-el. A diszkantban a már időközben elterjedt ötödik regiszter, a Musette 16' mellé a kétsoros lebegő Voix Céleste 16', a Baryton 32' és szintén kétsoros lebegő Harpe éolienne 8' regisztereket építette. A  játéktechnikai kiegészítők sorát a pneumatikusan működő Forte Expressif-el, és a Métaphone-al gazdagítja. A Forte Expressif a fújtatás intenzitásának megfelelően mozgatja (basszusban és diszkantban egymástól függetlenül) a hátsó regiszterek (B. 2'+2', 8', 4' - D. 4', 8', 16', 32', 8'+8') Forte redőnyeit. A Métaphone egy zseniális felhangfilter, mely ugyancsak a hátsó regiszterek hangzását modulálja. Bekapcsolt állapotban a felhangdús, fényes hátsó regiszterek felhangjait megszűri, így azok sötétté és tompábbá válnak. Charles fia, August Mustel nevéhez nem csak a Métaphone, hanem a Prolongement regiszter tökéletesítése is fűződik. August, Alexandre Guilmanttal együtt fejlesztette ki azt a mechanikus szerkezetet, ami bekapcsolt állapotban a C-H oktávtartományban bármely billentyűt letartja, egészen a szerkezet kikapcsolásáig, vagy a Prolongement-kiváltó sarokemeltyű érintéséig. A Grand Jeu kapcsoló szintén a fújtatópedáloknál kap helyet, amit játék közben kényelmesen sarokkal lehet ki- vagy bekapcsolni.


Ezekkel az újításokkal született meg a mesterharmónium, mely 1880 után nyerte el végleges formáját. Ezt követően lényegi változtatás nem történt a hangszeren, a mesterharmónium irodalom a Mustel által 1880-ra kifejlesztett hangszer lehetőségeit veszi figyelembe. A nyughatatlan feltalálók azonban újonnan kifejlesztett hangszerükkel, a cselesztával kombinálták a mesterharmóniumot, amik a mesterharmóniumok különleges változatát alkotják, elsősorban improvizációra és átiratok játékára szánva.


 

Olvasson tovább a mesterharmóniumok fénykoráról, Karg-Elert munkásságáról és a kombinált hangszercsodákról!
 




 

Zalánfi Aladár Victor Mustel  mesterharmóniuma (1911)
Szabó Balázs gyűjetményéből