Kinyitott pénisz
Címkék: kultúra kiállítás Fogalmam sincs, hogy kerültem a Ludwig múzeumba Robert Mapplethorpe kiállításárade mindenki így járt a legjobban.
Ha többet tudok az amerikai fotós életművéről, valószínűleg passzolom a lehetőséget, mert egy férfi mégsem megy el egy olyan kiállításra, ahol körülbelül 15 lehet az egy látogatóra eső kinyitott pénisz száma látogatóra eső pöcsök, haha. De legalábbis nem viszem magammal a feleségemet és a hat hónapos kislányomat.
Kinyitott pénisz ha már így alakult, végignéztük a képeket, és csökkent erekció férfiaknál 40 évesen kinyitott pénisz helyzet, hogy a végére hiába vibrált a szemem előtt ezernyi farok, mégis úgy jöttem ki a Ludwig múzeumból, hogy ez a Mapplethorpe egy zseni.
Nemcsak azért, mert harminc év távlatából is meg tud botránkoztatni, bár ez már önmagában is elgondolkoztató: úgy tűnik, hogy a művészet egy ideig húzta magával az átlagembert, emelte az ingerküszöbét, kinyitotta a világképét, aztán a kinyitott pénisz egy kinyitott pénisz elengedték a művészek kezét és azt mondták: innen menjetek tovább egyedül.
Számomra legalábbis ezt bizonyítja, hogy Mapplethorpe képei ma pont ugyanakkora megütközést tudnak kelteni, mint évtizedekkel ezelőtt, nem nőtt tehát a toleranciaszint, inkább tetőződött, ami persze nem feltétlenül baj. Sőt, jól is van ez így. De Mapplethorpe-ot azért tartom zseninek, mert a nyilvánvalóan provokatív, figyelemfelkeltő témák ellenére is képes volt kinyitott pénisz alkotni, ami a témától függetlenül abszolút örök érvényű.
Mondhatjuk, hogy egy farokgyűrűvel vörösre pumpált pénisz nem művészet, az sem, ha kettőt rakunk ezekből egymás mellé, de ha már beteszünk egy tükröt a kettő közé, amiben önmagunkat látjuk, kinyitott pénisz legalább odáig eljutunk, hogy röhögve tudjuk magunknak mondani: te pöcs.
De még ez is csak polgárpukkasztás. A valódi művészet nekem ott kezdődött el, amikor a homoszexuális, AIDS-ben elhunyt, a New York-i szado-mazo világot kívülről belülről belülről, megint haha!
Mapplethorpe képein persze sokszor felbukkan a szexualitás, időnként annak is egy különösen szélsőséges verziója, például az az önarckép, amelyiken pucéran pucsít a kamerába, miközben egy ostor lóg ki a seggéből tudom, tudom, ne is mondjátok. De amikor közjátékok nélkül örökíti meg a testeket, akkor Mapplethorpe művészete sokkal közelebb van a görög és reneszánsz szobrászokéhoz, mint a pornófilmesekéhez, és elég könnyű észrevenni a párhuzamot a fickó aktképei és csendéletei között: egy virág nála ugyanúgy jelenik meg, mint egy erektált pöcs, nincs különbség, és persze én is hülyén érzem magam, hogy ezt írom, de: csak harmónia van.
A kiállítás végére egészen hozzászoktam a látványhoz, a többi vendég meg ahhoz, ahogy kinyitott pénisz feleségem egy boldogan nevetgélő hathónapos kislány szemét próbálja takargatni, nálam talán csak az ütötte ki a biztosítékot, amikor az utolsó képeken félmeztelen gyerekeket örökített meg Mapplethorpe.
A segges-ostoros képek után ezen már nem tudtam röhögni. Ezzel együtt egy szuperérdekes kiállítás van a Müpa Ludwig múzeumában még szeptember harmincadikáigszerintem mindenképp menjetek el csecsemő nélkül, lehetőleg nem első randihelyszínként, főleg, hogy a kiállítás utolsó két hetében valami 33 százalékos kedvezményt is adnak még annak, aki Mastercard-kártyával fizet, bár ezt csak fél szemmel olvastam, érdeklődjetek a helyszínen a részletekért.
